Hogyan hathat a gyerekeinkre a karantén?

Számos esetben megváltoztak a gyermekek szokásai vagy viselkedésük a kijárási korlátozás előtti időszakhoz képest és ez aggodalommal töltheti el a szülőket. Jogosan merül fel bennük a kérdés, hogy rendben van-e ez így. Kovács Katinka iskolapszichológussal vesszük górcső alá azokat a gyakori érzelmi és viselkedéses válaszokat, amelyeket ez a korosztály a koronavírus fertőzésre, és az ebből fakadó otthonmaradásra adhat.

A jelenlegi helyzet példa nélkül való a szülők több nemzedéke számára. Ha volt is ezelőtt élményük arról, hogy hosszabb ideig megváltoztak a mindennapjaik, most ez a teljes népességet érinti úgy, hogy a fizikai eltávolodás mellett az online közelség megmaradt. Nincsenek kész válaszok, családi hagyományok arra vonatkozóan, hogy hogyan küzdöttek meg ezelőtt ilyesmivel a családtagok – hacsak nem az álláskeresés, GYES időszakát vagy háborúkat tekintjük hasonlónak néhány esetben. Hazánkban szerencsére ritkán fordulnak elő természeti csapások.

Így könnyen előfordulhat, hogy nincs kapaszkodó, tudásbázis a családban arra vonatkozóan, hogy stresszes eseményeknél mi az, ami rendben van a gyerekeknél, és mi az, ami aggasztó gyanújele valami komolyabb nehézségnek.

Nézzük mik is lehetnek az ebben leginkább szerepet játszó tényezők?

Szülői és rokoni minta. Hangsúlyos, hogy azok a felnőttek, akik egész nap körülveszik a gyerekeket, hogyan küzdenek meg lelkileg a korlátozások jelentette változásokkal és nyomással. A szülők traumatizáltsága egyenesen arányos a gyerekekével, így ez védő, de egyúttal kockázati faktor is lehet.

A szülők és a gyermekek korábbi lelki és fizikai állapota is nagyon befolyásoló. Ez a korlátozások előtti időszakban fennálló állapotokat jelenti, amelyek kihatással vannak a későbbiekre.

A koronavírus előtti szülő-gyermek kapcsolat és kommunikáció mennyisége és minősége szintén fontos változó, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Önmagában a jelenlegi élethelyzet nem értelmezhető, csak az előzmények tükrében.

A reziliencia, vagyis a rugalmas lelki ellenálló képesség a gyerekeknél és a felnőtteknél. Ennek mértéke eltérő, a kedvezőtlen feltételek ellenére fennálló pozitív megküzdést jelenti.

Maga az esemény hogyan jelenik meg a gyermek életében, például van-e fertőzött a családjában, ismerősi körben, és ha igen, neki mi a sorsa.

Az olyan személyes élmények, amelyek emlékeztetik az egyént a jelenlegi eseményre, nagy mértékben befolyásolják a felnőtteket és a gyerekeket is.

A gyermekek temperamentuma miatt akár családon belül is nagy eltérések mutatkozhatnak testvérek között.

A jövőre vonatkozó elvárások is szerepet kapnak, azoknál kockázatosabb ez az időszak, akiknél sorsdöntő hónapok zajlanak: vizsgák, felvételik, akár gyermekvállalás miatt.

A felsorolt tényezők bonyolult összjátéka eredményezheti a gyerekek állapotában beállt változásokat. Nem csupán összeadódnak, hanem akár hatványozódhatnak is a negatív vagy pozitív hatások. A tünetek megjelenése mellett meg kell figyelnünk azt is, hogy ezek milyen hosszan állnak fenn és milyen mértékben nehezítik az adott gyermek életét.

A jelenlegi helyzet rövid és hosszú távú hatásaival is számolnunk kell. A megnövekedett félelem -és szorongásérzés csak a jéghegy csúcsa, a tehetetlenség, a romló testi és lelkiállapot, a beszűkült szókincs, az alvás -és evészavarok és a saját magunkért és másokért való aggódás mind jelen vannak a hétköznapokban. Minél tovább fennáll a kijárási korlátozás vagy adott esetben a karantén, minél nagyobb a fertőződés kockázata vagy az attól való félelem, minél jellemzőbb a feszült légkör vagy az unatkozás, annál valószínűbb a tünetek megjelenése.

Nehezítő tényező még az elégtelen vagy egymásnak ellentmondó információrengeteg, például a teendőkkel kapcsolatban, a pénzügyi nehézségek felbukkanása és a megbetegedettek vagy otthonukból kijárók esetében ezen felül a stigmák megjelenése is.

Az érintett gyerekek még a felnőtteknél is érzékenyebbek ezekre a tényezőkre.

Nincs olyan javaslat, amelyet ha követünk, akkor instant megoldást kaphatunk, minden családnak és gyermeknek más az útja. Jó ha tudjuk, nem egyedül küzdünk a helyzettel, jelenleg több ezer háztartás mindennapi nehézsége ez. Csatlakozom a szakemberek döntő hányadához és javaslom, hogy játszanak, játszanak, játszanak.

Miket észlelhetünk a gyermekünkön és mit tegyünk?

A saját ágya helyett a szülők ágyában szeretne aludni. Ez az igénye természetes, adjunk rá módot, ha ez lehetséges.

Időnként újra bepisil. Ha ilyen történik csökkentsük a koronavírusról rázúduló információk tömegét (ne hallja tv-ből, rádióból, internetről). Magát a bepisilést a legjobb természetesnek venni, a gyermek segíthessen az ágyhúzásban és a mosásban. Szenteljünk neki több egyéni figyelmet, konfliktusmentes játékidőt.

A gyermek szókincse lecsökken. Tapasztalhatjuk, hogy keresi a szavakat, nem jut eszébe néhány kifejezés, rövidebbek a mondatai. Ez a vele járója annak, ha kevesebbet van közösségben, így elég lehet, ha sokat olvasunk és jókat beszélgetünk.

Új félelmek jelennek meg. A kezelésük legyen játékos, készíthetünk szörny spray-t, tanulhatunk az emberi testről többet, elmagyarázva hogy tapadnak a vírusokra az antitestek és hogyan kebelezik be a fehérvérsejtek a káros baktériumokat. Léteznek féleleműző társasjátékok és mesék is.

Megnövekedett ingerlékenység, a tűréshatás csökkenése tapasztalható. A szabályok áthágása, nyafogás és folyamatosnak tűnő követelőzések és elégedetlenkedés… ismerős lehet? A legnagyobb segítség a támogató szülői közösség, házastárs és a tudat, hogy ez természetes és átmeneti. Bővíthetjük a saját szülői készségeinket erre vonatkozó irodalommal, youtube videókkal, mert a szülőség tanulható.

Hangulatváltozások, akár egy napon belül többször is, a szokásosnál nagyobb kiugrásokkal, harsány nevetésekkel és bömbölő sírásokkal. Elég, ha a saját érzelmeit és viselkedését uralja ezekben az esetekben maga a felnőtt, a szülő. A gyerekeket nem kell állandó kontroll alatt tartani és egyfolytában csitítani, tompításra kérni. Ha a heves viselkedések után a gyerekek nyugodtabbak, az azt jelzi, hogy szükségük volt az intenzív érzelmek megélésére. Fontos, hogy amit ez a szülőkben okoz, azt ők maguk ki tudják dolgozni magukból érzelmileg, ne ragadjunk meg sértettségben, haragban.

Alvási nehézségek, amelyek megjelenhetnek az elalvásnál, visszaalvásnál, ébredésnél. Erről szóló cikkünk itt található.

Szorongás és feszültség a járvány miatt. Kifejezetten akkor jelenik ez meg, ha a gyermek életkorának nem megfelelő szinten értesül bizonyos információkról. Minél kisebb a gyerek, annál játékosabban, meseszerűen érdemes erről a helyzetről beszélgetni vele és engedni, hogy a feszültséget kijátsza magából. Megoldást hoz, ha kikapcsoljuk a tv-t, rádiót és mi szűrjük meg, hogy mi és hogyan jut el hozzá.

A halál témája, a halandóság, akár a járványtól függetlenül is, jellemző téma lehet ezekben a napokban. Gondoljuk át családilag mit vallunk erről, és azt képviseljük. Minden kérdésére a saját életkorának megfelelően kapjon választ a gyermek. Ha többet már nem kérdez, akkor tudhatjuk, hogy kielégítettük a kíváncsiságát. Ha mégse, akkor valószínű, hogy néhány nap után ismét felveti a kérdést.

Kevésbé szerencsés helyzet máshoz irányítani válaszért, de egy kompetens felnőtt azonnali elérése, felhívása, még mindig jobb, mint válasz nélkül hagyni a gyereket, ugyanis a saját fantáziái sokszor vadabbak, mint a valóság. Ha nem tudunk erről beszélni vele, mert saját feldolgozatlan érzéseink gátolnak ebben, dolgozzunk magunkon.

Elcsendesedés, nyugalom, belső béke megtalálása. Fontos megemlíteni azokat a gyerekeket is, akik otthon jobban érzik magukat, sikeresebben tanulnak, ügyesebben küzdenek meg a feladatokkal. Számukra az intézményi környezet okozhatta a korábbi feszültséget, ennek tanulságaival érdemes foglalkozni.

Bölcs gondolatok, morális fejlődés. Megmutatkozhat, hogy a gyermekben több van már értelmileg és érzelmileg, mint ahogy azt eddig gondoltuk volna. Ismerjük el, ha ez bennünk meglepetést okoz, és bátorítsuk beszélgetésre, írásra a gyermeket. Meglehet, hogy eddig túl kicsinek gondoltuk, de az is előfordulhat, hogy tényleg átlagon felüli együttérzés és lényeglátás jellemzi a gyermeket.

Kreativitás megerősödése. Az olyan megnyugtató tevékenységek, mint a festés, versírás, rajzolás, gyurmázás élményfeldolgozásra adnak lehetőséget. Gyakran olyan gyerekek is feltűnnek ilyen szándékkal, akikről a környezete nem is hitte volna ezelőtt.

Igazodás az új elvárásokhoz. Vannak gyerekek, akiknek nincs semmilyen tünetük, azt teszik amit adott esetben elvárnak tőlük akár otthon, akár az iskolában. Az ilyen gyermekek viselkedését sokszor olyan természetesnek veszik a szülők, hogy nem szánnak időt annak elismerésére. Köszönet illet és bátorítás, elismerés minden olyan gyermeket, aki a mostani változékony helyzetben is stabilitást mutat tanulásban, segítségnyújtásban, gondoskodásban, rendszeretetben, szorgalomban, vagy ezek közül többen is.

Kedvetlenség, közömbösség minden irányba. Főleg akkor, ha ez nem csak a tanulásra vonatkozik, hanem már játszani sem szeretne a gyermek, ami ijesztő lehet. Nézzünk utána, hogy az őt körülvevő online közösségben van-e társa, szövetségese, barátja, vagy éppen hogy kiközösítik esetleg. Bízzunk rá feladatokat otthon. Az a gyermek, akit kiszolgálnak, nem érzi hasznosnak magát, nincs szerepe a családban és az iskola kiesésével motiválatlan, céltalan lehet. Gondoskodjon állatokról, növényekről, vagy a hűtőből fogyó áruk listázásáról. Fontos, hogy érezze, szükség van a munkájára a családban. Tekintsük át a napirendjét, legyen jó napirendje (erről cikkünk itt található). Mozogjon többet szabad levegőn.

Úgy általában fontos, hogy minden gyermek élvezhesse a szülei osztatlan figyelmét, ne kelljen küzdenie érte, ne legyen olyan családtag, aki egyáltalán nem foglalkozik vele. Akár a dicséret, a figyelem vagy a testkontaktus hiányzik neki, vegyük észre és pótoljuk számára. Ha nem is tőlünk várja ezeket, lehet hogy elfogadja, ha kitartóan próbálkozunk vele. Ne várjunk arra, hogy magától jobban legyen, cselekedjünk, vagy ha szükségét érezzük, kérjünk segítséget.