Hogyan kezeljük a bezártsággal járó feszültséget?

Az izoláltság általános hatásai

Az izoláció (a karantén) kényszerének vannak általános hatásai, amelyek bárkinél megjelenhetnek, függetlenül attól, hogy milyen okból kell otthon maradniuk, azaz elszigetelődniük a szokványos társas érintkezéstől és szakítaniuk a szokásos tevékenységeikkel és a mobilitásukkal.

Az izoláltság egyértelműen stressz-forrás és többfajta negatív érzelem kiváltója lehet.  Erre a stresszre jelentkezhet frusztráltság, félelem, szorongás, düh, agresszió, vagy vissza-visszatérő negatív gondolatok, depresszió.

Az izolációnak azonban különböző hatásai lehetnek annak függvényében, hogy milyen okból kell valakinek karanténba vonulnia. A fent leírt általános hatások is eltérő súlyúak lehetnek az egyéni helyzettől függően, de ezek mellé még felsorakozhatnak további tünetek

Ilyenek lehetnek a következők: frusztráló unatkozás; irritáltság a tájékoztatás hiányosságai miatt; háztartási javakhoz, vagy különféle szolgáltatásokhoz hozzáférés problémái; az anyagi veszteségek gondjai, vagy a fertőzöttség stigmájának terhe.

Hogyan lehet az izoláltságból fakadó gondokat, és negatív érzelmeket enyhíteni?

  • Maradjunk aktívak az izolációban is! Tartsuk meg a korábbi rutinjainkat!

Lehetőleg ugyanúgy fix időben keljünk fel, mint amikor iskolába, munkába mentünk.

Tartsuk be a megszokott étkezési, tisztálkodási, pihenési időpontokat!

Tervezzük meg a napirendünket: jelöljük ki előre a napi teendőinket! Szervezzük meg a bevásárlást, és általában az önellátást.

A saját otthonában mindenkinek vannak restanciái. Alaposabb rendrakás; a meghibásodott tárgyak megjavítása; vagy éppen egy Húsvét előtti nagytakarítás mindenütt elkel. Akinek kertje, vagy állatai vannak, ott eleve bőven van tennivaló.

Ha mód van rá, hogy a szabadban is töltsünk legalább fél órát, tegyünk legalább egy sétát, vagy mozogjunk, sportoljunk valamennyit! Ezt tehetjük barátokkal együtt is, de ilyenkor egymással fizikailag ne érintkezzünk. tartsunk legalább 1-2 méter távolságot egymástól.

Leginkább az segít abban, hogy ne unatkozzunk, ne legyünk frusztráltak és idegesek, ha a tevékenységeinket megtervezzük (családban élve közösen), és strukturáljuk az időnket.

  • Akiknek a munkahelyük „home-office” munkát engedélyez, azoknak adottak a feladataik, de a lazább otthoni környezetben ezekkel is el lehet csúszni. Ezért a munkáltatónak és a munkavállalónak célszerű egy közös táv-munkarendet meghatározni.
  • Az otthon, távoktatásban tanuló diákok esetében különösen fontos az iskolában megszokott napirend követése otthon is. Persze kisebb engedményeket tehetünk: pl. alhatnak a gyerekek kicsit tovább, hiszen időt nyertek azzal, hogy nem kell az iskolába utazni; az étkezések, a pihenő szünetek jobban igazodhatnak a személyes szükségletekhez, stb.

Ám a tevékenységek rendjét mindezen engedmények mellett is ki kell alakítani!

Pl. fix időben keljenek fel, akkor is, ha ez egy kicsit későbbi időpont, és előre eltervezett rendben lássanak hozzá az iskolából kiküldött feladataik ellátásához!

A felsőoktatásban távoktatásban tanulók esetében is nagyon hasznos a tervezés és az eredményes teljesítéshez optimális rutinok kialakítása.

  • Akik kórházi karanténba kerülnek, azok is igyekezzenek értelmes programokkal teli napirendet kialakítani maguknak, Akik online is tudnak dolgozni vagy tanulni, ezt a kórházból is megtehetik. Emellett ők is, és a többiek is nézhetnek TV-t, vagy internetes anyagokat; olvashatnak; vezethetnek naplót; beszélgethetnek online a családtagokkal, ismerősökkel; foglalkozhatnak valamilyen hobbijukkal: rajzolással, egyszerűbb kézművességgel, amelyek megoldhatók kórházi körülmények között is – de ezekre a tevékenységekre is alakítsanak ki valamilyen napi rutint!

És mindenképpen próbáljanak együttműködni a kórházi személyzettel! Rajtuk van most a legnagyobb teher. Tegyünk érte, hogy jó hangulat uralkodjon a kórházban is! Amennyire csak lehet, keressük a helyzet derűs oldalát, és merjük megélni a helyzet időnkénti humorát is!

  • Tartsuk fenn a kapcsolatainkat a szeretteinkkel, barátainkkal, ismerőseinkkel! Használjuk a személyes érintkezés helyett a telefont, mobilt, skype-ot, stb. erre a célra. Főleg azokat keressük, akikről tudjuk, hogy egyedül élnek.

Az egyedül élők pedig ne csak várják a megkeresést, hanem maguk is kezdeményezzék a kapcsolatfelvételt!

  • Tudatosítsuk magunkban és másokban is, hogy a karantén elfogadásával és szabályainak betartásával jót teszünk önmagunknak, de egyúttal másoknak is! Csökkentjük vele a fertőzés veszélyét, vigyázunk egymásra. Hálát érezhetünk azok iránt, akik az önkéntes vagy előírt karantén betartásával felelősséget vállalnak a közösségünkért!

Ha a saját eszközeinkkel segíteni tudjuk ebben az időszakban azok életét, akik erősen veszélyeztetettek (idősek, betegek), az különleges közösségi tett. Már eddig is számos kiváló civil kezdeményezést látunk erre. (Segíteni a bevásárlásban, ügyek intézésében; segíteni akár idegen gyermekeknek az online tanulásban; számítógéppel, mobil telefonnal ellátni a rászorulókat, stb.) Ilyenkor azonban ne feledjük: senki sem védtelen! A fiatal, erős immunrendszerű emberek is megfertőződhetnek a vírussal, és éppen a segítés során adhatják azt tovább, még ha ők maguk tünetmentesek is maradnak. A segítést vállalóknak fokozottan be kell tartaniuk az óvintézkedéseket, a higiénés szabályokat!

Lesznek olyanok, akik ebben a feszültségkeltő helyzetben az alkoholtól, gyógyszerektől vagy addiktív drogoktól várnak enyhülést. Minden eddigi szakmai tapasztalat azt bizonyította, hogy ezek nem adnak tartós megoldást, sőt, egy idő után a kezdeti állapothoz képest rosszabb állapotba fognak kerülni, akik ezekhez a szerekhez fordulnak. Ráadásul a környezetükbe tartozó személyek pszichés állapotán is csak rontanak ezzel a megoldással.

Mit tehetünk a depresszió ellen?

Ahogy már ezzel foglalkoztunk: legfontosabb az értelmes napi rutin kialakítása. Pici napi feladatok/célok kitűzése, és azok teljesítése.

Találjunk értelmes elfoglaltságokat, amibe a munka, bizonyos hobby-tevékenységek, a kapcsolatok telefonos, internetes fenntartása mellett a pihenés is beletartozik. A pihenésnek persze rengeteg formája van. Sokan akár arra használhatják ezt a karantén-időszakot, hogy végre jól kialudhassák magukat. A szokásosnál több alvás azonban csak addig hasznos, amíg a szervezetünk kicsit regenerálódik. Nem éri meg átmenni a parttalan lustálkodásba. Ez egy ponton túl újra depressziót generálhat.

Az antidepresszánsok, nyugtatók szedése inkább árt, mint használ, amennyiben valakinél a depresszív állapot általában nem jellemző, csak ez a mostani helyzet generálta.

Akiket depresszióval már kezeltek korábban, ők a kezelőorvosukkal egyeztessenek a gyógyszerszedésről.

Forrás: http://mpt.hu/2020/03/17/pszichologiai-vonatkozasu-kerdesek-es-valaszok-a-koronavirussal-kapcsolatban/