Hogyan támogathatjuk a gyermekeket a járvány idején?

Az Európai EMDR Társaság tájékoztató anyaga

Az ún. „vészhelyzetekben”, amikor valamilyen súlyos, kritikus esemény fenyeget bennünket, mind az egyének, mind a közösségek jelentős érzelmi megterhelésnek vannak kitéve. A traumatikus esemény áldozatainak mentális és érzelmi egyensúlya felborul, és állandó készenléti állapot alakul ki náluk, ami veszélyezteti a biztonság-érzésüket Mind a gyermekek, mind a felnőttek képesek arra, hogy szembenézzenek a nehéz helyzetekkel, amennyiben megfelelő támogatást kapnak ehhez.

Számos reakció adható a traumatikus eseményekre. Mindegyiknek lehet létjogosultsága. Nincs olyan, hogy az érzelmeknek, a bánat vagy aggodalom kifejezésének volna helyes vagy helytelen formája: ezek mind emberi megnyilvánulások. A veszély bekövetkeztekor a gyermekeknek szükségük van arra, hogy a felnőttekhez kapcsolódni tudjanak, és hogyha a gondozóik is ki vannak téve ugyanannak az eseménynek, akkor a gyermekek észlelik a felnőttek érzelmi reakcióit is, és reagálnak rájuk. Nekik pedig meg kell nyugtatniuk a gyermekeket. Nagyon fontos, hogy a felnőttek megtalálják a szükséges pszichológiai támogatást és segítséget annak érdekében, hogy megfelelően kezelhessék a saját stressz-reakcióikat és biztosítani tudják a gyermekeik érzelmi biztonságát. Kritikus élethelyzetben  a gyermekek máshogyan fejezik ki az érzéseiket, mint a felnőttek, és eltérések tapasztalhatók az érzelem-kifejezéseikben a gyermek életkorának és fejlettségi szintjének megfelelően is.

Érzelmi és viselkedési megnyilvánulások széles skáláját produkálhatják egy olyan kritikus esemény hatására, mint a koronavírus fenyegetése. Különböző érzelmekkel reagálhatnak, olyanokkal, mint szomorúság, bűntudat, düh, félelem, zavarodottság, szorongás, amelyek a kilátásba helyezett izoláció és a napi rutin felborulásának következményei is lehetnek. Megjelenhetnek szomatikus reakciók fizikai tünetekkel: fejfájás, hasfájás, stb. Nagy egyéni eltérések lehetnek abban, hogy milyen hosszan és milyen intenzitással mutatkoznak meg  ezek a reakciók. Az esemény feldolgozásának folyamata is egyéni: lehet, hogy egyes gyermekeknél csupán egy jelenik meg a felsoroltak közül, míg másoknál egyszerre több is megélhető egyidejűleg, akár egy napon át, vagy hosszabb időn át.

Az alábbiakban összefoglaltuk a legjellemzőbb reakciókat:

  • A stressz gyakran vált ki dühöt és ingerlékenységet, amit a gyermekek a hozzájuk legközelebb állókon (szülőkön, barátokon) vezetnek le. Tartsuk szem előtt, hogy a düh egy természetes, egészséges érzés, és elfogadható formában kifejezésre juttatható.
  • A távoktatás – ha ez hosszan tartó rendszeres aktivitást követel meg a gyermekektől – az unalom megjelenésével járhat együtt. A pandémia (világjárvány) miatt számos országban bezárnak az iskolák, a gyermekeknek otthon kell maradniuk és az oktatás online formában történik. Jól tudjuk, hogy a környezeti tényezők radikális megváltozása zavarodottsághoz és az utasítások követésének elutasításához vezethet. Magyarázzuk el a gyermekeknek, hogy ezeket a megoldásokat szakértők dolgozták ki, és kifejezetten a gyermekek biztonságának megőrzése érdekében javasolják az alkalmazásukat.
  • A lelki fájdalom a viselkedésben is megnyilvánul. Az életkor függvényében számíthatunk arra, hogy a gyermekek nem szavakban fogják kifejezni az aggodalmaikat. Irritálttá válhatnak, koncentrációs nehézségeik léphetnek fel, lehetséges, hogy újra játszák vagy lerajzolják azokat az eseményeket, amiknek szem- és fültanúi voltak. Megjelenhetnek olyan félelmek, amelyek korábban nem voltak jelen az életükben (olyan dolgoktól kezdenek el félni, ami korábban nem volt jellemző), vagy mutathatnak olyan viselkedési jegyeket, melyek egy korábbi fejlettségi szintre voltak jellemzőek: olyan dolgokat csinálnak, amelyeket már nem szoktak (pl. bepisilés, stb.), vagy korábbi életszakaszukra jellemző játékokat játszanak.
  • Alvási és/vagy táplálkozási nehézségeik támadhatnak: elalvási problémák, gyakorik felébredések és rémálmok jelentkezhetnek, vagy épp nagyon sokat alszanak – akár több órával többet, mint korábban.
  • Energiahiány is megjelenhet. Fáradtság, szociális kapcsolatteremtésben való nehézségek és izolációra (különvonulásra hajlamosság) is előfordulhat.
  • Nagyobb figyelmet igényelnek a szülők és gondviselők részéről. A gyermekeket jobban megviseli a szeretteiktől való elkülönítés, mert attól félhetnek, hogy valami rossz dolog fog történni velük vagy a hozzátartozóikkal. Megjelenhet a haláltól való félelem is.

Ezek a reakciók normálisak, különösen abban a fázisban, amíg a mindennapi élet  új rutinjai még nem alakultak ki.

Hogyan segíthetjük a gyermekeket?

  • Tudasd velük, hogy természetes, ha túlterheltnek érzik magukat, ha aggodalmaik vannak és félnek. Magyarázd el nekik, hogy minden érzés helyén való.
  • Ne tagadd le a saját érzéseidet, hanem magyarázd el nekik, hogy természetes, hogy a felnőtteknek is vannak érzelmi reakcióik ilyen nem várt eseményekre, és ezek mind normálisak, és kezelhetők. Az elnyomott érzelmek okoznak nehézséget, nem azok, amelyeket kimondunk, kifejezünk. Így a gyermekek előtt lesz példakép, akiben bízhatnak, és akiknek elmondhatják, hogyan érzik magukat aktuálisan.
  • Ne mondj a gyermeknek ilyeneket, hogy „Tudom, hogy mit érzel”, „Ne gondolj erre” „Ettől csak erősebb leszel” Az ilyen kifejezések, amiket a felnőttek egymás megerősítésére szoktak használni, gátolják a katasztrófa miatti  érzelmek és fájdalmas érzések kifejezését.
  • Csakis az igazat mondd, és ragaszkodj a tényekhez. Ne próbálj úgy tenni, mintha semmi sem történne, és ne próbáld lekicsinyíteni a történéseket. A gyermekek nagyon jó megfigyelők és sokkal jobban fognak aggódni, ha ellentmondásokat tapasztalnak aközött, amit tőled hallanak, és amit másoktól. Ne próbáld lecsökkenteni a koronavírus helyzet jelentőségét, különösen kisgyermekek esetében.
  • Használj a gyermek életkorának megfelelő nyelvezetet, amikor erről beszélgettek. Ne áraszd el őket a traumatikus részletekkel és hírekkel, és adj nagy teret a kérdéseiknek. Ha problémát okoz egy kérdésre válaszolni, mondd azt, hogy „Anya ezt most nem tudja, de utána fogok nézni, és ha megtaláltam rá a választ, mindenképp elmondom neked, rendben?”
  • Biztosítsd őket arról, hogy biztonságban vannak, és mindazok a személyek is, akik fontosak számukra. Mindig úgy adj nekik információt, hogy az legyen tényszerű és valósághű.
  • Emlékeztesd őket, hogy vannak megbízható emberek, akik gondoskodnak arról, hogy a következményeket megállítsák, és azért dolgoznak, hogy ne legyen több probléma ebből. („Látod, mennyi orvos dolgozik most is? Ők mind kiváló emberek, és tudják, hogy mit kell tenni azokkal a felnőttekkel és gyermekekkel, akik bajban vannak.”)
  • Mutasd ki hogy nyílt vagy, igyekezz megnyugtató hangon beszélni hozzájuk.
  • Engedd meg nekik, hogy beszéljenek az érzéseikről, és nyugtasd meg őket arról, hogy ha ez az esemény most rossz is, együttesen meg fogtok küzdeni vele. Ezzel könnyebbé teszed a dolgod abban, hogy ellenőrizd a gyermekek érzelmi állapotát, és a lehető legnagyobb segítséget meg tudd nekik adni.
  • Ha a gyermekeknek dühkitöréseik vannak, mondd ki szavakkal helyettük is a haragjuk okát. Ezzel is segítesz nekik az érzéseik kontroll alatt tartásában. („Haragszol? Tudod, én is dühös vagyok.”)
  • Ha a gyermekek bűntudatot éreznek, nagyon fontos, hogy biztosítsd őket arról, hogy ezekért az eseményekért ők nem felelősek („Ez nem a te hibád”).
  • Ne tedd ki a gyermekeket a médiának Ne hagyd, hogy egyedül nézzék a TV-t és hallgassák a rádióban a híreket. Azok, akik érintettek a koronavírus fenyegetettségben, folyamatosan magyarázatot keresnek rá, és sok időt töltenek azzal, hogy követik a híreket a televízióban, rádióban vagy az interneten. Nagyon fontos, hogy ne hagyjuk, hogy a gyermekek egyedül nézzék, hallgassák a koronavírussal foglalkozó programokat. Ne tiltsd el őket a hírek követésétől, de jelölj ki a napból egy időintervallumot, esetleg 10 percet, amikor együtt megnézitek a híreket, azért, hogy meg tudd nekik magyarázni az elhangzottakat. A fókuszt mindig a megnyugtatásra helyezd (például az orvosokra, akik segítenek) és adj a gyermekeknek lehetőséget arra, hogy kérdezzenek.
  • Tartsátok meg a családi rutinokat, amennyire csak lehet. Ez azért fontos, mert ez megnyugtató. Ne adj túl sok ajándékot, és ne szervezz extra aktivitásokat. A rutinok megtartása a legtermészetesebb és legegészségesebb dolog, amit csak tehetsz

Forrás